Nagyon érdekes, alapos és új megközelítést hozó elemzés jelent meg a New York Times politikai blogjába a jövő évi előválasztásra készülő potenciális republikánus jelöltekről. Ennek alapján megpróbáljuk a következőkben bemutatni ezt a térfelet, kik és milyenek azok, akik közül kikerülhet majd Barack Obama elnök kihívója.
Még csaknem egy év hátra van az első, Iowában tartandó előválasztásig. Így érthető, ha hivatalosan egy esélyesnek tartott politikus sem jelentette be indulását (bár Obama 2007-ben már február 10-én megtette ezt híres beszédében), de ami késik nem múlik.
Nézzük hát meg, hogy kik a szóba jöhető jelöltek aszerint, hogy ki hol helyezkedik el a politikai térképen! Az egyik tengely legyen a magától értetődő bal-jobb felosztás, republikánusokról lévén szó a bal szél a mérsékelt, míg a jobb a "kőkonzervatív." A másik tengely legyen az, hogy mennyire tartozik valaki a párt belső köreihez, vagy inkább outsidernek tekinthető.
Noha a pontos pozíciók természetesen valamelyest szubjektívek, a legfontosabb amit egy ilyen ábra mutathat, hogy egymáshoz képest hogyan helyezkednek el a jelöltek. Az esetleges visszalépések után kik-kitől vehet el szavazatot, mi valószínű, hogyan áramolhatnak majd a szavazók egyik jelölttől a másikig. Másképp fogalmazva kinek ki az igazi ellenfele, akitől szavazatot vehet el a kampány során. Kicsi annak az esélye ugyanis, hogy egy szavazó előbb egy liberálisabb, majd egy nagyon konzervatív jelöltet fog támogatni.
Ezen kívül még két plusz információt tartalmaz az ábra: A kör mérete az esélyeiket reprezentálja (méghozzá egy fogadási oldal oddsai alapján - ami vitatható, de bármi más ilyesmi is az lenne, viszont legalább valamelyest objektív), míg a színek a földrajzi származásukat mutatják (kék az északkelet, piros a dél, zöld a középnyugat és sárga a nyugat).
Ezek alapján vegyük akkor sorra a négy negyedet!
Konzervatív bennfentesek: Ők a főáramlat képviselői, a Republikánus párt tipikus vezetői, általában kormányzók vagy még inkább szenátorok. A legfőbb szereplő itt John Tune szenátor Dél-Dakotából. Ő lehetne a tipikus pártelit jelölt, valamelyest hasonlóan a 2004-es John Kerryhez. Jó lehet a pénzgyűjtésben és a támogató nyilatkozatok begyűjtésében, de kevés eséllyel szólítja meg a mérsékelteket (és függetleneket) valamint a legkonzervatívabbakat (mivel tagja az establishmentnek).
Ezen a területen nincs igazán sok jelölt, Haley Barbour Mississippi kormányzója érthető még a nagyhalak közül ide, de az ő esélyei a déli államokon kívül elég csekélyek.
Konzervatív outsiderek: A legismertebb szereplő egyértelműen a volt alaszkai kormányzó Sarah Palin, de ha indul, bizony igen nagy tömegben találja majd magát ebben a negyedben. Itt mindenki, DeMint, Bachmann és Santorum is ugyanazokért a szavazókért verseng majd, sőt talán Newt Gingrich, a korábbi házelnök is erre fog mozogni. Nem egy könnyű pálya.
És persze itt van még Mike Huckabee "a régivágású populista", aki Palinéknél jóval mérsékeltebb, különösen gazdasági kérdésekben. Huckabee talán erősebb az igen vallásosak közt, míg Palint a Tea Party aktivisták és támogatók segíthetik. De a felmérések szerint támogatóik jelentős részének második választása a másik, így kemény harc várható közöttük - ha mindketten indulnak - egymás szavazóinak elnyerésére, vagy ami még jobb a másik mielőbbi kiejtésére. Ha valamelyikük nem indul, az igen nagyban javítja majd a másik esélyeit.
Mérsékelt bennfentesek: Ez a terület szintén igen zsúfolt lehet majd. Az első számú esélyes innen Mitt Romney, a korábbi Massachusetts-i kormányzó. Az elmúlt két évben ő folyamatosan mozgott el a konzervatív széltől középre. Ezt figyelembe véve Thune-nel lehet majd harcban a párt vezetőségének kegyeiért.
Érdekes, egyelőre esélytelennek látszó jelölt John Huntsman, korábbi Utah-i kormányzó, és az Obama-kormányzat kínai nagykövete (!). Április 30-cal mondott le a posztról, ő az egyetlen, aki komoly külpolitikai tapasztalatokkal bír, és a függetlenek körében még előnyt is kovácsolhat mostani pozíciójából. Ugyanakkor Washingtonon kívül alig ismerik, és az, hogy május előtt nem tud kampányolni szintén rontja az esélyeit.
Romneyhoz hasonlóan gondolkodik, jól néz ki és mormon, így számára a rémálom az lenne, ha sok szavazatot elvesz tőle, így Romney nem nyer a korai előválasztások többségén, miközben neki magának sem lesz esélye befutni.
Fontos és érdekes jelölt Mitch Daniels, Indiana állam kormányzója. Sok témában nem ért egyet a republikánus főárammal, még adóemelésen is hajlandó lenne elgondolkodni a büdzsé stabilizálása érdekében.
Mérsékelt outsiderek: Danielst leszámítva, aki kormányzósága miatt inkább bennfentes - bár politikai nézetei miatt valamelyest ide is számítható, ez a negyed elég üres. Két libertariánus jelölt, a texasi Ron Paul, Gary Johnson Új-Mexikóból, valamint Donald Trump nagyvállalkozón , aki szintén a jelöltséget fontolgatja található itt. Paul és Johnson támogatói valószínűleg más jelöltekre nem mennének el szavazni, annyira távol állnak a nézeteik, ez azonban az ő megválaszthatóságukat is közel lenullázza.
Nem véletlen azonban, hogy ez a rész üres. A pártokban a mérsékelt politikusok tipikusan inkább részei az establishmentnek, mint a hangoskodó szélsőségesek.
Még egy fontos lehetséges jelölt van, akiről nem esett szó,a gyakorlatilag középen elhelyezkedő Tim Pawlenty. Nézetei elég konzervatívak, ugyanakkor sokan mérsékletnek tartják, távolságot is tart Washingtontól, de támogatói vannak a pártja vezetésében is.
Komoly hátránya ugyanakkor a személyisége. Nem igazán dinamikus egyéniség, és eddig nem sikerült "márkáva formálnia magát", például könyve sem ért el eladási sikereket. Persze erre stratégiaként is lehet tekinteni, "maradj távol az éltől, és bízz abban, hogy összetörik egymást." Az elsők között építette ki kampány infrastruktúráját, ami egy elhúzódó, kemény, egymást kiütő előválasztás során még hasznos lehet. Ki tudja, lehet, hogy bejön a "tömegbaleset" forgatókönyv.
Ha tetszett a bejegyzés, kérünk csatlakozz Facebook oldalunkhoz!
Forrás: Nate Silver, New York Times
